2014. jan. 19.

Tizennyolcadik vércsepp

Kedves Olvasók!
Sajnálom, hogy így össze-vissza hozom a fejezeteket,de gépem és az időm kiszámíthatatlan. Most ért véget ez a fél évi hajtás, szóval remélem most több időm lesz (és kedvem) írni. Szerencsére sok tárgyból javítottam, ezért remélem, hogy felvesznek a suliba, amit kinéztem. Bár egy fontos tantárgyból rontottam is, de az most mellékes. :D
Elárulom, hogy már most több fejezete született a Génnek, mint amennyit terveztem és ennek nagyon örülök. Remélem ti is ;)
Ha hibákat találtok nyugodtan szóljatok és nem utolsó sorban köszönöm a rengeteg feliratkozót. El sem hiszem! :) Nagyon hálás vagyok mindenért.
Dorothy Large

Tizennyolcadik vércsepp
.........................

Shana sírt. Testét megállás nélkül rázta a keserves zokogás, melytől visszahangzott az üres folyosó. Larion nem tudta, hogy mit érezhet a lány. Öröm vagy szomorú könnyek szántják végig a sebekkel tarkított, hófehér arcát? De muszáj volt elcsendesítenie, különben azonnal megtalálják őket. Nem mintha Dantenak nehéz dolga lenne. Ez a hely az ő világa, az ő birodalma, melyet saját maga teremtett. Valószínűleg most is tudja, hogy éppen hol vannak. De Dante nagyon szeret játszani.
Larion magához szorította a lányt, majd keresett egy sötét, elfeledett zugot, amelyben meghúzódhatnak, ha csak pár percre is.
- Ki gondolta volna, hogy igazából egy bőgőmasina vagy? - szólalt meg a fiú, elnéző és lágy mosollyal az arcán.
- Úgy utállak! - tört ki hangosan a lányból, arcát pedig Larion mellkasának nyomta és sírt tovább.
Larion leereszkedett a földre és nekidőlt a falnak, miközben kezével Shana remegő hátát simogatta, ujjaival pedig játszani kezdett a hollófekete fürtökkel, míg a lány zokogása halk szipogássá nem csendesült.
Larion maga elé bámult. Újra és újra lejátszotta magában a jelenetet, ami az irodában történt.
Delila átverte. Kegyetlenül kihasználta és elhitette vele, hogy szereti. Minden együtt töltött perc és este, minden szenvedélyes csók és simogatás csak hazugság volt. Semmi más.
Larion összehúzta a szemöldökét és próbált nem hangot adni fájdalmának, melyet Delila árulása okozott. Tudta, hogy még hosszú ideig kísérteni fogja őt saját tudatlansága, amely miatt nem egy emberi élet is veszélybe került. Muszáj volt erősnek maradnia, főleg, hogy Shana látszólag teljesen összeroppant. De Larion nem is tudta, hogy ekkor a lány csak az erejét gyűjtötte a további küzdelmekhez.
Shana megragadta a fiú pólóját, így húzva közelebb magához, fejét a vállára fektette és megtöltötte tüdejét Larion illatával. Könnyei felszáradtak és közel akart kerülni a fiúhoz, amennyire csak tud. Nem volt benne biztos, hogy élve jut ki arról a helyről. 
- Mondd még egyszer! - törte meg a csendet Larion, fájdalmasan szomorú hangján.
- Mit? - dünnyögte a lányt.
- Azt, amit akkor mondtál. Odabent.
Shana az emlékkép után kutatott az elméjében, majd mikor megtalálta, érezte, hogy az összes vér az arcába fut és még jobban belemélyesztette fejét Larion nyakába.
- Nem érdemled meg.
- Mondd még egyszer! - erősködött a fiú.
- Miért mondanám?
Larion gyengéden, mutatóujjával feljebb emelte Shana fejét, hogy lássa az arcát A lány szemei vörösek voltak és csillogtak, annyi fájdalmat fedezett fel bennük, melyet alig bírt elviselni.
- Hogy erőt adj. Mondd még egyszer és megígérem, hogy kiviszlek innen. Többé nem esik majd bántódásod!
Shana valami új érzelmet fedezett fel a fiú szemében, melyet nem tudott értelmezni. Olyan árnyalatát látta meg, olyan pillantást kapott tőle, melyre mindig is vágyott. Legalábbis akkor úgy érezte, hogy az égvilágon nincs másra szüksége, csak, hogy ezt a fiút lássa nap mint nap, míg végül meg nem hal. Nem bírt megszólalni. A fiú keze a derekán a ruhán keresztül is perzselte a bőrét és érezte, hogy mélyfekete szemei lyukat vájnak a hasába. Nem kapott levegőt. Arra gondolt, hogy mi lett volna, ha ez előbb megtörténik. Talán többet lehettek volna együtt. Talán nem azon a napon mondta ki volna neki először, hogy szereti, amikor megölik. Erre a gondolatra újra könnyek szöktek a szemébe, de nem engedte őket útjukra, hanem rögtön kipislogta őket. Vett egy mély, szaggatott levegőt, mielőtt megszólalt volna, de rájött, hogy minden szó ráfagyott a torkára. Úgy érezte, hogy kettészakad a szíve. Úgy érezte, hogy a hosszú, unalmas, monoton évek után, mikor nem kapott szeretetet senkitől, most szívét túlságosan megerőltették ezek a hirtelen felbukkanó érzelmek. Még soha, senki sem volt rá ilyen hatással, mely először megijesztette, később pedig teljesen elvarázsolta. A fiú valami olyasmit hozott az életébe, amit teljesen idegen volt számára és sosem gondolta volna, hogy megtörténhet: most már nem volt mindegy, hogy él vagy meghal.
- Nem megy - jelentette ki Shana. - Túlságosan fáj - majd szívére mutatott.
Larion ekkor lehajolt és ruhán keresztül apró csókot nyomott a lány mellkasára, mire az megremegett. Hasa kellemesen bizseregni kezdett és úgy érezte, nehezen bírja visszafogni magát. Ekkor ajkába harapott és szégyenlősen félrenézett, nehogy tekintete találkozzon a fiúéval. Félt az érzéstől, melyet Larion szemei váltanak ki belőle. 
- Hé! Itt vannak! - hallottak meg egy mély hangot hirtelen, mire Shana reszketni kezdett. Larion átnézett a lány válla fölött, gyilkos pillantást vetett a férfira, aki megzavarta őket, majd felemelte a kezét és az őr felé mutatott. Pár másodperccel később az holtan esett össze.
- Mennünk kell! Hamarosan minden barom idecsődül majd - mondta fagyosan és lábra állította a lányt, majd megszorította a kezét és rohanni kezdtek.


* * *

- Végig bujkálni akarsz majd? - kérdezte vigyorogva a lány, mikor Larion a falhoz simulva kukucskált kifelé, hogy megbizonyosodjon arról: egyedül vannak.
- Van jobb ötleted? - morgott a fiú, majd futni kezdett, magával húzva Shanát, kinek kezét egy percre sem engedte el. A lány hirtelen megpillantott egy hatalmas, arannyal keretezett ajtót, mely sokkal nagyobbnak tűnt, mint maga az épület.
„ Miféle hely ez? "
Larion újra neki simult egy másik falnak, maga mögé húzva Shanát.
- Ez a kijárat.
- Akkor mire várunk?
- Ne becsüld alá Dantet - nézett át Larion a háta mögött. - Amint kinyitjuk, minden egyes bábja megtudja hol vagyunk. Vagy ami rosszabb, az ajtó mögött várnak minket.
Shana valahogy már nem félt és ezt ő is furcsállta. Teste nem remegett, hangját is megtalálta, könnycsatornái pedig teljesen kiszáradtak. Már csak túl akarta élni ezt az egészet, hazamenni és folytatni az életét. Már ha az lehetséges. 
- Mit csináltál velem odalent? - törte meg a csendet Shana, de amit rákérdezett, rögtön meg is bánta. Arcát hirtelen rózsaszín pír öntötte el. 
- Mire gondolsz?
Shana vett egy mély levegőt és folytatta: - A fesztiválon. Mikor ... - de nem tudta folytatni.
- Az én vérem erősebb, mint bármelyik emberé. Ezért amikor a szervezetedbe került, az túl sok volt a testednek és elájultál. Pár csepp vér még nem számít.
- Értem - suttogta a lány és legszívesebben kiabált volna a fiúval, most mégsem emelte fel a hangját. Úgy érezte,mintha már túl fáradt lenne hozzá. Shana Larion arcát pásztázta. Kemény és érzelemmentes volt, miközben a folyosókat bámulta, hátha meglát valakit. Shana elmosolyodott, majd vett egy mély levegőt, behunyta a szemét és a fiú vállára hajtotta a fejét.
Larion kizökkent a megfigyelésből és döbbenten a lányra nézett. Hófehér arcára lágy mosolyt festett, ajkai pedig most még teltebbnek tűntek, mint valaha. Szeme aztán a sérüléseire tévedt és eszébe jutott, hogy minden az ő hibája. Ha nem dől be Delilának és Dantenek, sosem ismerkedtek volna meg ők ketten és Shana sosem sérült meg volna miatta. Nem félt volna tőle, sem Xerxestől és most nem kellene az életéért küzdenie. De abban nem volt biztos, hogy mindkettőjüknek jobb lett volna ha sosem találkoznak. Talán pont erre volt szükségük. Egymásra.
Hirtelen lépéseket hallottak maguk mögött, mire szinte egy emberként fordultak hátra. Larion arcáról jéghideg verejték fojt és hirtelen ötlete sem volt, hogy mit kellene tenniük.
A fiú hallotta, ahogy Dante bábjai kiabálnak és visítoznak. Vajon mit ígért nekik a férfi, amiért ilyen lelkesen akarják előkeríteni őket?
- Mennünk kell! - suttogta Shana, majd a hatalmas ajtó felé vette az irányt, de Larion visszarántotta őt.
- Nem tudjuk, mi van az ajtó mögött - sziszegte, miközben a lány szemeibe nézett. Shana egy ideig nem szólalt meg, majd nyelt egyet és ellépett a fiútól.
- Igaz. De ha most nem próbálunk meg elmenekülni, úgyis elkapnak - Shana szemeiben fellobbant az élni akarás lángja. Larion bólintott. Megszorította a lány kezét és rohanni kezdtek, majd megálltak az ajtó előtt, vettek egy mély levegőt és egymásra néztek. Shana úgy érezte, el fog veszni a fiú sötét szemeiben. Aztán Larion meglökte az ajtót, amely engedelmesen ki is nyílt.

17 megjegyzés:

  1. Szióka!
    Azt kell, hogy mondjam megértelek. Az iskolákban a félév egy kegyetlen időszak, na de mindegy is....Ettől függetlenül nagyon jó lett a rész. Örülök neki, hogy több részt sikerült írni, mint amennyit terveztél, mert nagyon jól írsz. Vissza a részhez.
    Nagyon tetszett és már a legelejétől várom a . Minden egyes pillanatát, fordulatát és mozzanatát epekedve vártam, és pont a legjobb résznél abbahagyni....VÉTEK!!!!
    Nagyon remélem hamar lesz folytatás :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Ildikó!

      Örülök, hogy megértesz és annak is, hogy ennek ellenére tetszett ez a rész is. Köszönöm szépen, hogy mindig írsz nekem és remélem, hogy a befejezés csak minél kíváncsibbá tesz téged a jövőbeli történéseket illetően! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  2. Hello!

    Most irok először, hiszen nemrég találtam a blogod. Nagyon jó a történet, már a bevezető után azt mondtam magamnak, hogy ezt mindenképp el akarom olvasni. :)
    Fantasztikusan irsz, és a történet is egyedi. Nagyon megszerettem, mivel imádom az ilyen tipusú történeteket.
    Nagyon jó volt a rész. Amikor az első részt olvastam egyáltalán nem számitottam ilyen történésekre. Az elmült egy-két rész teljesen levett a lábamról.
    Hihetetlenül várom már a folytatást, hiszen Shana és Larion története nagyon izgalmas.
    Imádom olvasni.

    xxx, Jule.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Jule!

      Örülök, hogy rá találtál a blogomra és annak is, hogy sikerült elnyernem vele a tetszésed. Köszönöm szépen a sok szép szavakat, nagyon sokat jelentenek nekem! Köszönöm szépen, hogy itt voltál és írtál nekem. Remélem a jövőben sem okozok csalódást! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  3. Kedves Dorothy!

    Én bizony csak örülök annak, hogy hosszabb lesz a történet, mint amivel számoltál. A magam részéről nagyon szívesen olvasom, főleg mivel ötletem sincs, hogy mi lesz a vége! Ez pedig nagyon hasznos írói tulajdonság, ugyanis így az utolsó pillanatig bizonytalanságban hagyod az Olvasót.
    Nagyon szerettem olvasni a fejezet első felét, mikor Larion ki szerette volna mondatni a lánnyal azt a bizonyos szót. Én is szerettem volna, ha kimondja, és hivatalosan is kibékülnek, de ez nem egy tündérmese, és pont ettől jó. Megértem Shana-t, hiszen nagy traumán esett át, amin nem tud ilyen könnyen túllépni. Kíváncsi vagyok, hogy mi várja őket az ajtó túloldalán, és hogy Dante mit tervez még. Van egy olyan érzésem, hogy semmi jót, és nem fogja hagyni, hogy ezek ketten csak úgy elsétáljanak.
    Szurkolok, hogy felvegyenek a suliba, amit szeretnél! És izgatottan várom a folytatást!

    Ölel, FantasyGirl

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága FantasyGirl!

      Nagyon szépen köszönöm, nem is tudod, hogy mennyit jelent nekem ez.:) Remélem a következő fejezetekről is hasonló véleménnyel leszel, hisz elég feszült vagyok ezzel kapcsolatban, főleg, hogy mindjárt itt a vége. Nagyon szorítok azért, hogy mindenki elégedetten zárja be az oldalt az utolsó szó után is!
      Köszönöm szépen, hogy mindig itt vagy, olvasol és írsz nekem :)

      Köszönöm, én is nagyon remélem, hogy felvesznek. :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  4. Kedves Dorothy!

    Majd ki ugrottam a bőrömből, mikor megtudtam, hogy hosszabb lesz a történeted. Jelenleg nem is ezen van a hangsúly, hanem azon, hogy mennyire jól is írsz, és figyelmedbe ajánlom a könyvkiadókat. Szívesen olvasnám a kis regényedet egy könyvként, akár pfd formátumba is. Nem akarok nagyon előre ugrani, de én személy szerint, ha elérnél az epilógushoz, akkor szívesen olvasnák egy kicsit Larion szemszögéből, hogy vajon mit is gondolhatott az elejétől fogva. Tudom, hogy E/3 személyben írod, de én így nem nagyon éreztem át Larionnak az érzéseit/gondolatait. Egy kicsit szomorúan néztem, ahogyan a 'Tizennyolcadik vércsepp' végére értem. Félre ne értsd, nem azért, mert olyan rövid lett, csak azért, mert annyira belemerülök és tetszik, hogy gyorsan falom szemeimmel a soraidat. Annyi jót szeretnék kívánni még, és minden részedhez kommentelni, de lassan-lassan kifogyok a dicsérő szavakból, bővítenem kellene, a dicsérő szókincsemet. Szurkolok, hogy felvegyenek a kiszemelt iskoládba, sőt Mi itt mind szurkolunk neked!

    Ölel,
    hű olvasod, Amelia, vagy ahogyan ismersz: Fanni :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Amelia, alias Fanni!

      Nagyon jó érzés, hogy pusztán azzal örömet okoztam, hogy hoztam egy újabb részt:D A könyvkiadók még fényévekre vannak tőlem, de nagyon örülök, hogy így gondolod.
      Hidd el, nem kell nekem fél oldalas szöveg, az is boldoggá tesz, hogyha tudom, hogy tetszett.
      Köszönöm szépen, én is nagyon reménykedem, hogy felvesznek és azért is hálás vagyok, hogy mindig olvasol és írsz nekem! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  5. Kedves Dorothy!
    Könnyen megszerethető szereplőket sikerült megteremtened, mindannyian egyediek Shanától kezdve Dantéig bezárólag, és a történettel együtt hozzánőnek az emberhez. Gratulálok ezért, ugyanis szerintem az írás legnehezebb része az, hogy olyan személyiségeket teremtsünk, akik belopják magukat az olvasó szívébe függetlenül attól, gonoszak-e vagy sem. Életszerűek, a főhősnőddel pedig könnyű azonosulni, és ez a rész is remekül sikerült. Sok sikert a sulihoz, és jó hír, hogy több fejezet lett, mint tervezted, igazán örülök neki! Csak így tovább :)
    Puszil,
    Shirley

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Shirley!

      Boldog vagyok, hogy sikerült megszerettetnem veled a szereplőket. Shana talán az elején nem volt egy kedvelhető személyiség, de mostanra merem állítani, hogy minden olvasóm megkedvelte. (Legalábbis remélem:D)
      Köszönöm szépen, hogy újra itt voltál és olvastál, hasonló sikereket kívánok neked is! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  6. Drága Dorothy!

    Remek kis rész volt, főleg az, hogy Shana nem mondta ki azt a bizonyos szót, dacból, és fájdalomból. Nagyon egyedi sztori, mindig várom az újat. Együtt érzek a féléves hajtás, a felvételis korszakkal! Szurkolok neked!
    Puszi,
    Cleo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Cleo!

      Nagyon örülök, hogy sikerült elnyernem a tetszésedet és annak is, hogy együtt érzel velem. :)
      Köszönöm szépen, hogy újra itt voltál, olvastál és írtál nekem! Mindig sokat jelent!:)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  7. Nagyon tetszett! Imádom! Siess a kövivel!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Destiny!

      Nagyon örülök, hogy tetszett, nagyon sokat jelent nekem! Sietek a részekkel és remélem, hogy a jövőben sem okozok neked csalódást!:)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  8. Szia Dorothy!
    Már régóta olvasom a blogod,a Lélekvándort is, és eszméletlenül tehetségesnek tartalak!Imádom a történetet,Shanát és Lariont, az egyediséget ami a blogodban van.Kíváncsi vagyok, kijutnak-e, vagy csak egyetlen szereplő jut boldog véghez.(Vagy egyik sem?)Érdekes az egész, és míg máshol hiányolnám, hogy jobban megismerkedjünk a múlttal a hellyel, most nem érzem úgy hogy kellene.Nem sok, nem kevés,és ezt imádom benne.Tetszenek a szereplők, a kapcsolatuk, örülök hogy olvashatom.:) xx.P.Pandaa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Pandaa.!

      Hihetetlenül boldoggá tettél, nem is tudod mennyire, főleg, hogy a Lélekvándor című blogomat is olvasod. Boldog vég? Majd kiderül! ;) Remélem izgatottan várod az epilógust és remélem, hogy a jövőben sem okozok csalódást az írásaimmal.
      Köszönöm szépen, hogy itt voltál, olvastál és írtál nekem! Sokat jelent! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  9. thanks to DR AKHERE WHO HELPED ME IN WINNING MY EX HUSBAND WHO RESIDE IN USA BACK TO ME AND I AM VERY GRATEFUL FOR HIS HELP TO ME AND MY FAMILY BECAUSE HE IS NOW LOVING AND CARING AND HE NOW SPEND TIME WITH ME AND MY KIDS THE WAY THAT I WANT IT TO BE AND THANKS TO YOU DR AKHERE FOR HELPING ME AT THE TIME I NEEDED YOU AND SHOULD USE NEED HIS HELP KINDLY CONTACT HIM VIA EMAIL AKHERETEMPLE@GMAIL.COM

    VálaszTörlés