2013. szept. 14.

Negyedik vércsepp

Kedves Olvasók!

Wow! Már harminc feliratkozó? Köszönöm szépen mindenkinek, a pipákat és a kommenteket is! Elhoztam, kicsit későn ugyan, de sikerült megírni! Elnézést kérek az esetleges hibákért, többször is átolvastam, de még mindig úgy érzem, hogy maradt benne. Ha találtok valamit, kérlek figyelmeztessetek, én pedig azonnal kijavítom! :) 
Dorothy Large

Negyedik vércsepp
.........................


Shana kilibbent a hold-sütötte éjszakába, majd egy könnyed mozdulattal kulcsra zárta az ajtót és ahogyan elindult, cipője visszhangot vert a kihalt sikátorszerű utcában. Gyomrában különös érzés keringett, szíve őrült tempóban kalimpált, ujjait hol összeszorította, hol kiengedte. Lófarokba kötött haja többször is a hátának csapódott léptei nyomán.
Amint kiért a kis mellékutcából, mintha életre kelt volna a világ előtte. Az utcákat az éjszakai égbolt, az utcai lámpák és a boltok fénye világította be.
Az autók egymás mellett húztak el Shana előtt, néhányan pedig kipillantottak az ablaküvegen, hogy szemügyre vegyék a csinos lányt.
A járókelők boldogan sétálgattak, ki a párjával, ki a telefonjával a kezében.
„ Itt mindig ekkora forgalom van?"
Vállat vonva indult el az eredeti célja, a „Death Jaguar" felé.
Ahogy közelebb ért, szinte már hallotta a dübörgő zenét, szíve pedig megugrott. Pár méter múlva, már a különböző színű fényeket is látta, melyeket az égboltra vetítettek ki, és ott jártak egymás után, körkörös táncot.
„Death Jaguar" épülete nem számított nagynak. Eredetileg egy raktárépületnek szánták, míg valaki meg nem vásárolta. 
Shana remegő léptekkel indult a bejárathoz, ahol aztán felmutatta a személyigazolványát egy kopasz, mérges tekintetű fickónak, majd a férfi biccentése után belépett az épületbe.
Szíve az üvöltő zene ritmusára dübörgött.
„Bumm, bumm, bumm."
Szeme előtt embertenger hullámzott, kezeket látott a magasban. Orrát alkohol, izzadtság és furcsamód vizelet szaga csapta meg, mire elhúzta az orrát. Vett egy mély levegőt, majd kikerülte a hullámzó tömeget és elment az épület egyik sarkába, ahol aztán megállt.
„ Szóval innen van a vizelet szaga."
Arrébb lépett pár lépést, majd habozva nekidőlt a szürke falnak, szemeit pedig újra és újra végigjáratta az embereket. Kényelmetlenül, izgatottan és nyugtalannak érezte magát, ahogyan kapkodva kereste azt az egy személyt a tömegben, akiért eredetileg a „Death Jaguar"-ba jött. Ha nem találkozik Larionnal, sosem vette volna rá magát arra, hogy eljöjjön ilyesféle helyekre. A lányt kirázta a hideg.
Szeme végül megakadt egy bicegő, igénytelen kinézetű fiatalemberen, ki a húszas évei közepét taposhatta éppen. Egyenesen a lány felé dülöngélt. Shana csalódottan sóhajtott, majd próbálta nem észrevenni a fiút, aki nem tágított Shana elől. Mikor végül odaért, a lány lenézően végig mérte. 
Barna haja kócosan tapadt izzadt homlokához, szemei vérágasak voltak. Ajkaira bárgyú vigyor ült ki, mire megvillantotta görbe, sárga fogait.
- Kibesz ... kibeszé ... - kezdte, viszont félúton elnevette magát. Majd próbálta összeszedni minden erejét és újra neki fogott:
- Kibeszélhetlek a ... ruháidból?
Shanában vegyes érzések keringtek. Alig bírta visszafogni magát, nehogy hangosan  felnevessen, viszont némi szánalmat is érzett a fiú iránt.
- Bocsi - mondta inkább fagyosan, majd kikerülte a fiút, aki látszólag fel sem fogta a helyzetet, csak bámult maga elé.

Shana hirtelen az emberi tenger közepén találta magát és ő maga sem tudta, hogyan került oda. Néhányan ráléptek a lábára, a vonagló testek pedig ide-oda lökdösték szerencsétlent. Hirtelen úgy érezte, hogy nem kap levegőt. Mintha bármelyik pillanatban eltaposhatnák, akar egy hangyát. Próbált az épület egyik oldalához sietni, de vékony és erőtlen teste minduntalan vissza keveredett a tömegbe. Sírni támadt kedve, de visszafogta magát. Próbált keménynek és magabiztosnak tűnni, bármennyire is nehéznek bizonyult.
Hirtelen egy kar fonódott derekára, majd valaki magához húzta. A lány a döbbenettől némán felsikoltott. Biztos volt benne, hogy Larion az. Szabadulni akart a szorításból, de hirtelen nem bírt megmozdulni. Ide-oda kapkodta tekintetét, miközben a fiú fejét a lány vállára hajtotta, majd elkezdett táncolni Shanával, a zene ritmusára. A lány nem tudta mire vélni a dolgot. 
Orrát hirtelen citrom és izzadtság szaga csapta meg.
„ Ő nem Larion! "
A felismerés olyan kegyetlenül hatolt belé, mint gyilkos késének éle a szerencsétlen áldozatba. Szíve hangos dobogása mégis csökkent és a feszültség is elillant.
Shana vett egy mély levegőt. Többé már nem rettegett, hisz tudta, hogy megint csak egy átlagos emberrel van dolga. Semmi különös.
A lány megfogta a fiú kezét és próbálta lehámozni magáról a szorító vasmarkokat.
- Ne menj! - suttogta az ismeretlen fiú a fülébe. Hangja megremegett, mégis akaratos volt.
- Eressz! - nyögte a lány, majd ahogyan kiszabadult a fiú szorításából, előre lépett. De ekkor újból visszahúzták, háta pedig az idegen mellkasának csapódott.
- Engedj már el! - förmedt rá hangosan a lány, mire a fiú ajkai a lány nyakára tapadtak és erősen szívni kezdték azt. Shana fájdalmasan felnyögött, majd még kétségbeesetten próbált szabadulni a fiútól, aki viszont nem engedett. 
Ujjai már a lány pólójának szegélyével játszottak, majd óvatosan felhajtották azt.
- Ne! - nyögte a lány erőtlenül, szemeibe pedig könnyek szöktek.
- Tetszeni fog!
Shana kétségbeesetten tekintett körbe. Rángatózott, csapkodott, de semmire sem ment vele. A fiú nyelve már elérte a lány szegycsontját is, ujjai pedig csupasz hasán kalandoztak.
„ Segítség! Valaki segítsen! "
Szemei hirtelen megakadtak valakin. Valakin, kinek ajkai egy hatalmas, gúnyos mosolyra fodrozódtak. Kinek fekete szemeinek sötétsége csontig hatoló volt.
Larion egy bárszéken ült és egyenesen Shana kétségbeesett arcát nézte. Tagadhatatlanul élvezte a helyzetet. Kényelmesen elhelyezkedett a széken, jelezve, hogy esze ágában sincs onnan elmozdulni.
Shana automatikusan felemelte a kezét és a fiú felé nyújtotta, amitől még Larion is meglepődött egy csöppet. Még a lány is, de a félelem átvette a helyét minden érzelmének, akkorra pedig az ostoba büszkesége a semmibe futott.
Larion lassan felállt és laza léptekkel, zsebre tett kézzel indult el a lány felé, ahogyan mosolyogva, lehajtott fejjel és csukott szemmel haladt előre.
Az emberek mintha észre sem vették volna a fiút, viszont senki még csak egy pillanatra sem ért hozzá. Úgy tűnt, hogy egy láthatatlan folyosót alakítanak ki neki.
Larion pont akkor állt meg a reszkető lábú lány előtt, mikor az idegen fiú ujjai már Shana melltartójához értek.
- Kérlek! - suttogta remegő hanggal a lány, szemeit pedig csípték a könnyek.
A fiú lassan felemelte a fejét, és arcára egy sármos félmosolyt festett.
- Nem megmondtam, hogy én nem lehetek hős? Nem tudlak megmenteni, hercegnő.
Shana szemei kikerekedtek. Nem bírt megszólalni. Úgy érezte, hogy minden reménye egy pillanat alatt szállt el. Hitetlenkedve bámulta a fiút, aki semmit sem tett. Csak állt, zsebre dugott kezekkel.
A lány háta mögött álló fiú, mintha észre sem vette volna Lariont. Csak folytatta azt, amit elkezdett, nem is zavartatta magát.
Shana dühösen ökölbe szorította ujjait, belül pedig szinte szétfeszítette a méreg és a szégyen. Már megbánta, hogy a fiútól kért segítséget, eldobva a büszkeségét.
„ Mégis mire számítottam? A fenébe már!"
Ekkor Shana újra csapkodni és rángatózni kezdett. Rúgott, ütött, harapott, mégsem sikerült eredményt elérnie. Előrelépett egyet, mire a fiú hátulról hirtelen eleresztette, a lány pedig elvesztette az egyensúlyát és egyenesen Larion karjaiba esett. A lány egy ideig fel sem tudta fogni, hogy mi történik körülötte. Csak erőtlenül megszorította a fiú pólóját, fejét pedig a mellkasába fúrta, úgy próbálta felszárítani könnyeit.
Shana előre lépett egyet, hogy közelebb tudhassa magához a fiút.
Larion sóhajtott, majd felemelte a kezét, amit végül Shana feje tetején helyezett el és óvatosan megborzolta a haját.
- Nem is kellett téged megmentenem - suttogta alig hallhatóan.

Shana kezében remegett a pohár víz, amit görcsösen bámult. Orrát dohos szag csapta meg.
Egy puha ágyon ült, melyet egy olajzöld lepedővel terítettek le, aminek hasonló színe volt, mint az őt körülvevő falaknak. Átszűrődött a dübörgő zene ritmusa, mely csak tompa dallamként érte el Shana fülét. Egy olyan szobában volt, melyet arra használnak, hogy az emberek kicsit kettesben lehessenek.
Hirtelen kinyílt a barna tölgyfaajtó, mire a lány megremegett. Larion lépett be rajta, gúnyos mosollyal az arcán, kezében pedig egy whisky-s üveggel, majd leült a lány mellé,  aki automatikusan távolabb kúszott. A fiú halkan kuncogni kezdett, majd beleivott az üvegbe.
- Mit keresel itt?
- Semmi közöd hozzá - motyogta Shana.
- A diáktanács elnöke a Death Jaguarban? - nevetett. - Micsoda sztori!
Shana nem válaszolt, csak bámult maga elé. Igaza volt a fiúnak. Ha bárki megtudja, akkor az egész „színészkedés" feleslegesnek bizonyul.
A lány összehúzta szemöldökét, mire homlokára gondterhelt ráncok ültek ki. Szíve őrülten dobogott, s mikor megérezte magán Larion tekintetét, hatalmasat ugrott egyet.
Aggódott amiatt, hogy hogyan reagálnak majd erre a hírre az osztálytársai és tanárai. Elveszítheti a bizalmat, melyet mindenkitől kiérdemelt. Ezt nem engedhette meg!
- Kérsz? - nyomta oda hirtelen az üveget Shana orra alá, mire a lány a döbbenettől majdnem leesett az ágyról.
- De-dehogy! - rántotta el gyorsan a fejét.
- Hát persze! A jó kislányok nem csinálnak rossz dolgokat.
Shana Larionra kapta a fejét, de mielőtt tiltakozhatott volna, a fiú gyengéden megfogta a lány állát, az üveg száját pedig ajkaihoz érintette, majd megdöntötte azt. A folyadék kíméletlenül Shana szájába ömlött. A lány a ijedtében elejtette a poharat, melynek hangos csörömpölését szinte elnyomták a kintről beszűrődő hangok.
Undorítónak találta az ízét, szinte égette a torkát, de a meglepetéstől mozdulni sem bírt. Pislogott párat és elkapta a fejét, majd hangosan köhögni kezdett. Kezeit szorosan a mellkasához szorította, miközben úgy érezte, majd megfullad.
- Ez meg mi volt? - förmedt rá aztán a fiúra, aki jót nevetett Shana reakcióján.
- Fokozatosan meg fogod szokni - mosolygott a lányra. - Készen állsz?
- Vá ... ! - szólt közbe a lány, de Larion megismételte az előbbi mutatványt és a keserű folyadék újból a lány szájába került. Shana el akarta rántani a fejét, de Larion gyengéden tartotta azt. A lány erősen behunyta a szemét és próbált az az ízre koncentrálni. Szinte látta ahogyan Larion jókat mosolyog az eltorzult arcán. Mikor aztán nem bírta tovább, a lány gyorsan elkapta a fejét, mire pár csepp whisky a ruháján és a nyakán kötött ki.
Shana ismét köhögni kezdett, azonban most hangosabban és hosszabb ideig, mint először. Szorosan behunyta könnyes szemeit, ujjait pedig erősen összeszorította.
Larion végignézett a lány köhögéstől rázkódó testén, majd hirtelen felindulásból elkapta a csuklóját, közel hajolt hozzá és megnyalta a nyakát.
A lány megugrott. Kikerekedett szemekkel hátrált el a fiútól és kérdőn nézett rá.
- Mi ... miért csináltad? - dadogta döbbenten. 
- Csak nem akartam elpazarolni a piát - vont vállat, majd nyújtózkodni kezdett és elterült az ágyon, csukott szemekkel.
Shana a fiú arcát kezdte vizsgálni. Kisimult volt, ajkait pedig halvány mosolyra fodrozta, Shana mégis úgy érezte, valami nincs rendben. Kíváncsi volt rá, hogy a fiú éppen mire gondol. Hogy mi járhat a fejében? Ez a kíváncsiság pedig bosszantó volt. A lány felhúzta térdeit a mellkasához és úgy nézte tovább az előtte fekvő fiút, kinek arca valamiért mégsem a kisimultságról tanúskodott.
Shanában különös érzelmek lobbantak fel. Olyanok, melyeket eddig még sohasem tapasztalt és megijedt tőlük. Amikről még soha nem beszéltek neki. Valamiért meg akarta érinteni Larion homlokán az egyik gondterhelt ráncot, mintha csak egy érintéstől eltűnne. 
De mielőtt ezt megtehette volna, a fiú hirtelen megfordult és feltérdelt az ágyra, pontosan Shana elé, ki a falnak támaszkodott neki.
A lány megijedt a hirtelen mozdulattól, nem tudta mire vélni.
Larion szemei újra szomorúvá váltak. Égetően szomorúvá. A feketének különböző árnyalatai örvénylettek a szemében, úgy csillogott. Shana kíváncsian figyelte mozdulatait.
Larion lassan közelebb kúszott a lányhoz, szemeit pedig Shana tekintetébe fúrta, aki a világért sem nézett volna máshova. Bár nem mintha tudott volna.
A fiú arca vészesen közeledett a lányéhoz. Shana érezte a fiú testének hőjét, ahogyan végigfut a saját bőrén. Beleremegett. Félelmetesen kellemes érzés volt.
A lány nem mert levegőt venni. Meg akart mozdulni, de nem volt rá képes.
Arcukat csupán pár centiméter választotta el egymástól, ekkor pedig Shana behunyta a szemét és vakon várt Larion következő lépéseire.

7 megjegyzés:

  1. Szia!:) Nagyon tetszik a történeted,a lélekvándoros novelláidat is szeretem olvasni.Arra már rájöttem mit akar csinálni Larion Shanával,de nagyon kíváncsi vagyok mik lesznek a következő lépései:)
    Ui.:Gyorsan hozd a kövit(:

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Pandaa.! :)

      Nagyon örülök, hogy tetszik és annak is, hogy a novelláim sem okoznak csalódást! Hálás vagyok, amiért elolvastad és köszönöm, hogy írtál! :)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  2. Nekem csak egy kérdésem van. Hogy a fenébe lehet többször is a "Tetszett"-re pipálni?! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Yesaya!

      Nagyon örülök, hogy tetszett! Köszönöm, hogy elolvastál és, hogy írtál! Remélem továbbra sem okozok csalódást! :)

      Puszi,
      Dorothy L.

      Törlés
  3. Szia.
    WOW! Te nagyon jól fel sem tudom fogni, hogy lehetsz ilyen tehetséges. Neked könyvet kéne kiadnod komyan mondom!
    Kiváncsian várom a kövit.:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Fanni!

      Nagyon jól esnek a szavaid! A könyvkiadás még fényévekre van tőlem, de egyszer biztosan meg akarom próbálni.
      Nagyon örülök, hogy tetszett és köszönöm, hogy írtál!:)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés
  4. Ismét lenyűgöztél. Bár szinte már fáj, hogy a lány mekkorát fog koppanni :D

    VálaszTörlés