2013. szept. 7.

Harmadik vércsepp

Kedves Olvasók!

Nagyon örülök a sok biztatásnak, dicséretnek, feliratkozónak és kommenteknek. Nagyon köszönök szépen mindent, sokat jelent nekem mindez! :)
Remélem ezzel a fejezettel sem okozok csalódást!:)
Dorothy Large

Harmadik vércsepp
.........................


Másnap Shana felkelt, felöltözött, felkent egy kis sminket az arcára, majd iskolába indult. Minden ugyan olyan volt, mint azelőtt. A házak, az utcák, az autók, az emberek. Semmi sem változott. Shana viszont úgy érezte, hogy már semmi sincs a helyén. És nem is lesz többé soha.

Ismét a lány ért be elsőnek az iskolába. Lehajtotta fejét a padra és lehunyta a szemét. Nem volt álmos, annak ellenére, hogy egész éjszaka csak forgolódott, de úgy érezte, hogy pihennie kell, mielőtt elindul a nap. Eldöntötte, hogy nem fogja feladni a „nyomozást” Larion után. Hisz nem kapott még választ a kérdéseire. Ahogyan haladt az idő, egyre több diák szállingózott be a terembe, de Larion nem jelent meg. A megkönnyebbülés keserédes íze futott végig a lány testén, bár azon kapta magát, hogy minden második percben a fehér ajtó felé sandít. Megrázta a fejét és sóhajtott.
- Shana! - hallott egy vékony és bizonytalan hangot, mire felkapta a fejét. Egy rövid, barna hajú lány állt előtte, kinek smaragdzöld szemei alatt, szeplők tarkították sápadt arcát. - Szóltak a tanáriból. A fesztiválról akarnak veled beszélni.
Igen, a tavaszi fesztivál már a küszöbön táncikált. Ilyenkor a diáktanács munkája megsokszorozódik, a tanulók pedig összefognak, hogy minél élvezetesebb legyen mind a diákoknak, mind a tanároknak a fesztivál. Standokat állítanak fel egymás mellé, az egyikből pedig hol édes kürtöskalács illat tőr elő, másikból a csípős és fűszeres curry aromája. A fesztiválra készülődés egy hetet vesz el az iskolai életből, azon az egy héten pedig szinte semmit sem kell tanulni a diákoknak.
Shana nem igazán szerette a fesztiválokat. Szerinte felesleges pénz és időpazarlás volt. Mégis mosolyogva mondott köszönetet a rövid hajú lánynak, és sétált be a tanáriba, ahol a diáktanács többi tagja és az igazgató várta.

Larion görnyedten ült a helyén. Shana nem volt az osztályban.
Mi értelme itt lennem, ha az a buta liba nincs jelen?" - morgolódott magában.. 
Ökölbe szorított kézzel várta, hogy elkezdődjön az első óra. Behunyta a szemét, majd kezével kitámasztotta a fejét és sóhajtott. Folyamatosan járt az agya, szinte hallani lehetett, ahogyan kattogtak a kerekei. Ajkába harapott, majd megnyalta azt. Halványan göndörödő fürtjeit kezdte cirógatni, majd húzogatni. Lábával alig hallhatóan dobolt a padlón, míg hosszú, vékony ujjait járatta a barna asztalon, mely visszhangot vert, majd el is veszett a diákok közti bájcsevejben.
Miért pont egy ilyen lány vérét kell lecsapolnom? Idegesítő ez a helyzet!"
A fiúnak mégis az előző délután járt eszében. Mikor majdnem leengedte a védelmét, és mikor majdnem sikerült felrúgnia az elveit. De ami a legrosszabb, hogy majdnem sikerült elárulnia Delia-t.



Shana hollófekete haja meglibbent, ahogyan kilépett a tanáriból és becsukta maga után az ajtót. Orrát megcsapta a sampon illata, melynek a " lila levendula" volt a dobozára írva. A lány elmosolyodott. Így ment végig a folyosón, és így köszönt vissza a számára ismeretlen embereknek és tanároknak. Shana valamiért könnyen elfelejti az arcokat és a neveket. 

Viszont mikor belépett az osztályba, rögtön lehervadt a mosolya. Fél órára sikerült megszabadulnia Lariontól és a fiútól származó problémáktól, egészen addig, míg az első óra közepén meg nem látta őt, a barna asztal mögött. Ahogyan a fiú megpillantotta Shanát, unott arckifejezése rögtön a semmibe veszett, helyette pedig egy vigyort sikerült az arcára varázsolnia.

- Shana, kérlek foglalj helyet - mondta mosolyogva, mégis türelmetlenül a spanyol tanár, a lánynak pedig muszáj volt leülnie. Úgy haladt végig a padsorok között, hogy próbálta kerülni Larion szemeit. De ez elég nehéz volt, mert a fiú végig követte a tekintetével, egészen addig, míg leült, sőt, még azután is pár percig.
Shana görcsösen bámult maga elé, miközben kényelmetlenül fészkelődött a székben. Úgy érezte magát, mikor először találkozott a tekintetük Larionnal. Izgalommal vegyes félelem töltötte el a testét, és úgy érezte, hogy menten megfullad. Mégis csak ült a helyén, fél füllel pedig a tanárra figyelt, miközben szeme sarkából oda-oda pillantott, ahol Larion ült. És minden alkalommal találkozott a tekintetük.


Szebb délutánnak indult, mint az előző, annak ellenére, hogy a napnak még mindig nem sikerült kiszabadulnia a felhők fogságából. A napsugarak csupán halvány fénnyel táncoltak a nyirkos utcákon, melyek üresen sikítoztak. Olyan volt, mintha az egész város kiabálna, mégis csönd telepedett a környékre. 

Faith nem volt nagy város, és a lakók számával sem büszkélkedhetett. Viszont nyugodt volt és csendes, a bűnőzést pedig csak hírből ismerték az ott élők.
A levegő általában hideg, az emberek még nyáron is kardigánba kényszerülnek. A felhők uralkodtak a város feletti égen, a nap csak szerényebb pillanatokban tőrt elő, akkor is csupán röpke órákra, vagy napokra. 
Shana szerette ezt a várost. Nem itt született, de itt volt kislány, aki minden vasárnap a szüleivel ebédelt, délután pedig rajzfilmeket nézett, miután megírta a leckéjét. Átlagos és ártatlan kislány volt, de a mosoly, mintha sosem játszott volna szerepet az életében. A szülei egy idő után már nem is próbáltak kedvére tenni, hogy véletlenül kicsikarjanak belőle egy kuncogást. Helyette inkább egy második gyerekkel próbálkoztak, de végül sosem jött össze. 
Shana sem szeretett volna egy testvért. Jobban szerette azt a légkört, ami kialakult körülötte, és amit megszokhatott. De legszívesebben a szüleitől is távol tartotta volna magát. Hogy miért, azt ő sem tudta soha. Egyszerűen így született, mintha képtelen lenne az érzelmek kifejezésére, vagy az érzelmekre. Shanát - azon kívül, mikor megszületett - sosem látták sírni. Persze ez nem azt jelentette, hogy azóta egy könnycseppet sem hullajtott el az évek alatt. Egyszerűen csak senki sem látta őt akkor, miközben itatta az egereket.
Shana meggyőződése szerint, sosem volt fájdalma, ami miatt sírnia kellett volna. Nem volt játékos vagy hiperaktív, ezért nem igazán ütötte meg magát soha. Ő úgy gondolta, hogy csupán azért sírt néhányszor, mert a testének szüksége volt rá. Mintha minden emberi testnek szüksége lenne a sírásra.
Ezért nem tartotta vissza a könnyeit, de mások előtt sosem sírt volna. Azt hitte, hogy gyengének és törékenynek hitték volna az emberek, ezért nem látta őt senki sem könnyeket hullatni. Egyetlen egyszer sem.

Két órával később Shana az ablakon bámult kifelé. Unottan támasztotta ki fejét a kezével és nézte a szürke égboltot, melyen próbálnak áttörni a napsugarak. Gyönyörű látvány volt, még a lányt is félmosolyra késztette. Szüntelen mozgást látott a szemem sarkából, fülét pedig egyre-egyre diákok hangja csapta meg.
-         Ki nem hagynám! – kiáltott fel az egyik fiú. Shana felismerte a hangját és gondolkodás nélkül odakapta a fejét. Lariont pillantotta meg, ahogyan lazán nekidől a padnak, előtte pedig két osztálytársuk állt, zsebre dugott kezekkel. Mindkét fiú nevetése szívből jött, csak Larion mosolya tűnt hamisnak és torznak.
Shana hallgatózott. Szemeivel a táblát fürkészte, melyre Mr. Greene az igeidőket firkantotta fel, a borzalmasan rút írásával. Akármennyire próbált koncentrálni, csak szófoszlányokat sikerült elcsípnie.
-         Szórakozol…?
-          ... akkor nyitják ki?
-         Nem te voltál … ?
Shana dühösen összevonta a szemöldökét, kezeit pedig ökölbe szorította. Alig értett valamit a beszélgetésből, a többi diák nevetése és társalgása elnyomott mindent. Aztán hirtelen meghallott valamit. Kirázta a hideg. Olyan volt, mintha egyenes a fülébe beszéltek volna, Larion gúnyos és megvető hangján:
-         Ma este. Tizenegykor. Death Jaguar.
A lány ijedten felkapta a fejét, de ugyanazt látta, mint percekkel ezelőtt. Larion hamisan nevetgélt két fiúra, akik zsebre dugott kézzel vigyorogtak egymásra. Szíve mégis hevesen kezdett dobogni, gondolatai pedig szárnyalni kezdtek. Próbálta beazonosítani a nevet, amit hallott. Rá kellett jönnie, hogy a bizonyos „Death Jaguar” egy szórakozó helység ismert neve, mely nem éppen a legális és tiszta szórakozástól volt híres.
Shana kifújta a levegőt és elmosolyodott, majd újra az eget kezdte fürkészni az ablakon keresztül.

Mire Shana hazaért, már besötétedett, a levegő pedig csípősnek és hidegnek hatott. Amint belépett a lakásba, ledobta kabátját és táskáját a földre, majd rögtön a fürdő felé vette az irányt. Levetkőzött, ruháit a szennyes kosárba dobta, hollófekete haját kontyba kötötte, majd megengedte a vizet. Mikor a kád már félig tele volt, megmártózott a forró vízben, fejét hátrahajtotta, majd becsukta a szemét. Gőz szállt fel a fehér kádból, a pára pedig lecsapott a fürdőszobatükörre és az ablakra.
A lány szíve erősen dobogott. Kezeit a mellkasára rakta, majd vett egy mély levegőt. Nem bírt nyugton maradni, felpattantak a szemei, gyorsan megmosakodott, majd kipattant a kádból és felcsavart magára a törülközőt. Kirohant a fürdőből, be a szobájába, majd megállt a szekrény előtt. Szélesre nyitotta az ajtókat, melyek hangos nyikorgással köszöntötték a lányt. Shana szemei a vállfákra felaggatott ruhákon jártak végig, újra és újra.
Shana még sosem ment el szórakozni. Főleg nem olyan helyekre, mint a „Death Jaguar.” Habár nem volt biztos információja, úgy döntött, mégis elmegy oda.

„Ha ki tudnék deríteni valami hasznosat, talán elérhetném, hogy kicsapják Lariont.” – vigyorodott el szélesen a lány, majd végül egy fekete nadrágon és egy ejtett vállú szürke pólón állapodott meg. Gyorsan felhúzta magára a ruhadarabokat, majd beállt a tükör elé. Végighúzta a kefét hosszú, fekete haján, majd lófarokba fogta tincseit. Arcára felkent egy kis alapozót, szemhéjára egy kis szürke festéket, majd kihúzta szempilláit is. Büszkén nézegette magát a tükörbe, majd felpillantott a falon függő órára. Háromnegyed tizenegyet mutatott, az út odáig pedig körülbelül húsz perc. A lány gyorsan beejtett a zsebébe egy pénztárcát, melyben alig volt húsz dollár, majd felvette a kabátját és kilépett a holdfényes éjszakába.

4 megjegyzés:

  1. Nagggyon jó volt, Shanával együtt dobogott a szívem, miközben olvastam! :) Alig várom a jövőhét szombatot! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Yesaya!

      Nagyon örülök, hogy tetszett és, hogy ilyen érzéseket váltott ki belőled!
      Köszönöm, hogy olvasol és megosztod velem a véleményed! :)

      Ölel,
      Dorothy L.

      Törlés
  2. Kedves Dorothy!
    Ámulva olvastam a soraidat, újra és újra rádöbbentettél, milyen tehetséges vagy! Elképesztő, ahogy használod a szavakat, az meg pláne elképeszt, hogy ilyen sztorit sikerült kitalálnod, és ilyen érdekfeszítően megírnod! Csak így tovább!
    Ölel: Leona G.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Leona!

      Nagyon jól esnek a szavaid, nem is tudod, hogy mennyit jelentenek nekem! :)
      Boldog vagyok, hogy tetszik a történet, remélem a következő fejezetekkel sem okozok csalódást! :)
      Köszönöm, hogy írsz és olvasol!

      Ölel,
      Dorothy L.

      Törlés