2013. júl. 26.

Prológus

Üdvözlök mindenkit a blogomon!
Nos, úgy döntöttem új blogot nyitok, egy teljesen új történettel. Akinek ismeretlen lenne a nevem, annak ajánlom figyelmébe a novellás/verses blogomat (Lélekvándor) és a nem régiben befejezett történetes blogomat (Tánc a túlvilággal). A történeteim/novelláim/verseim általában tragikusak és nem félek a véres jelenetektől sem, így ebben a történetben sem hanyagolom el, főleg, hogy a vér lesz majd a főszál. De ,aki még így is elolvassam eltorzult elmém egy szikráját, annak külön köszönet jár.
Dorothy Large
Prológus
.........................

Larion kedvetlenül lépett be a hatalmas kastélyszerű építmény arannyal keretezett ajtaján. A fiú hófehér bőrén táncolt a mennyezetről lelógó csillár erős fénye, mely először zavarta a szemét. Két oldalról márványból készült, fehér oszlopok vették körül, amelyekre különféle mintákat rajzoltak, általában istenségeket. 
„Olyan puccos itt minden!” – sóhajtott magában Larion, majd Dante irodája felé vette az irányt. Mikor könnyedén kinyitotta a több tonnás ajtót – hiszen már megszokta a súlyát – egy világoskék színben tündöklő szobát látott maga előtt. A falakon festmények sorakoztak, a szoba közepén pedig csak egy barna asztal állt, rajta különböző papírokkal, telefonnal és hasonló haszontalan eszközökkel. Mikor Larion lenézett az üvegezett padlóra, megpillantotta saját nyúzott tükörképét. 
Dante csak akkor vette észre a fiút, mikor az asztalhoz lépett.
– Larion! – a férfi nem nézett fel a papírmunkáról. – Hogy ment?
– Küldetés végrehajtva!
– Remek! – csapta össze a tenyerét Dante. – Tudom, hogy ki vagy merülve, de lenne egy másik ügy is …
A fiú sóhajtva kinyújtotta a kezét és várta, hogy Dante odaadja neki a szükséges információkat. A férfi így is tett. Áthajolt az asztalon és a fiú kezébe nyomott egy sárga borítékos papírköteget. 
– Ebben megtalálsz mindent, ami hasznos. Kezd el a munkát azonnal és előbb túl leszel rajta! – ekkor Dante felpillantott fehér hajszálai mögül, melyeket megvilágított az erős fény. – Delia-ért!
Larion megfeszült a név hallatán és legszívesebben bevágott volna egyet Dantenak, de belátta, hogy igaza van. Alig láthatóan meghajolt, majd elhagyta a termet. 
Miközben haladt kifelé Dante birodalmából, a cselédek és a komornyikok mind meghajoltak előtte, de Larion még csak pillantásra sem méltatta őket. Muszáj minél előbb végeznie az új üggyel. Muszáj...
– Shana Brooklyn – kezdett hangosan olvasni, mikor kinyitotta a borítékot. – Tizenhét éves, Amerikában él egy Faith nevű városban. June és William Brooklyn első és utolsó gyermeke. A helyi középiskola 3/A osztályába jár, kitűnő tanuló – Larion ízlelgetni kezdte a lány nevét, majd eldöntötte magában, hogy nem szimpatikus neki. Majd a hosszú szöveg melletti képre pillantott és hirtelen kételkedni kezdett önmagában. Ilyen még nem fordult elő. Shana tökéletes! Bosszantóan tökéletes! Hollófekete haja kellemesen terül szét a vállán, tökéletesen egyenesre fésülve. Szemei első ránézésre barnának tűnnek, de ha jobban megnézi az ember, tisztán látszik, hogy fekete. Mosolya is tökéletes: hófehér fogai gyönyörűen sorakoznak egymás mellett.
Larion olyan hangot adott ki, mintha köpne egyet, majd gyorsan becsukta a mappát és óvatosan rálépett egy felhőre, mintha attól félne, hogy lezuhan. Visszapillantott még Dante kastélyára és tudta, hogy valahol a sok puccos fal mögött ott vár rá a gyönyörű Delia.
Majd lenézett a földre és észrevette a sok folyó kanyaros útját, a hegyek magaslatát, de amit mindenképpen meg akart találni, az Shana Brooklyn. 
Larion leugrott a felhőről és hihetetlen sebességgel közeledett a földhöz. Fekete hajszálai ide-oda csapkodtak, míg ruháját is megtépázta az erős szél. A fiú úgy érezte, hogy teste kezd szétesni, de egyáltalán nem aggódott. Ez ezzel jár. Nem sérülhet meg a teste, ha Ő nem akarja. És őszintén, ki akarna megsérülni, ha tehet is ellene? 
Larion balszerencséjére, pont egy hatalmas tó közepére pottyant. Még gyakorolnia kell a landolást. Dühösen kimászott a vízből, majd megrázta magát, akár egy vizes kutya és útnak indult, miközben szüntelenül Delia járt az eszében.

8 megjegyzés:

  1. Drága Dorothy!

    Örülök, hogy új történettel rukkolsz elő, és habár az előzőt még nem sikerült elolvasnom, mindössze belekezdtem, de ígérem, bepótlom az elmaradásom. A fejléc igazán hangulatos, felkelti az idetévedők kíváncsiságát az egyszer biztos, mondjuk a főalak talán jobb lett volna, ha homályba vész, de ezen apró hibán kívül gratulálok hozzá Miss Me-nek.
    A prológus hihetetlenül titokzatos, sikeresen elérted vele a célod, mert a kíváncsiság mindjárt kifúrja az oldalam. Olyan keveset árultál el, mégis annyira élveztem olvasni, különösen a leírásokat, a kastély belsejét, a szobát, Larion érzéseit. Tökéletes lett, őszintén mondom, az ember kevés ilyen lényegre törő, ilyen figyelemfelkeltő előszót olvas, könyvekben is. Látszik, hogy nem most kezdted te már a "bizniszt"!;) Az elolvasás után rögtön kérdések rohamozták meg az agyam: milyen lény Larion, ki ő? Ki az a Dante? Ki Delia? Ki az a Shana? Mik a szerepük, kik ők Larion életében? És még sok mást is feltudnék sorolni a kérdéseim közül, és csak reménykedem, hogy legalább egy részükre az első fejezetben választ kapunk.

    Tűkön ülve várom a következőt!;)

    Ölel,
    Carlie

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Carlie!

      Nem is tudod, mennyit jelent ez nekem.
      A fejléc gyönyörű, természetesen, hiszen MissMe munkája. Az előző történetem fejléce is az ő érdeme.
      Örülök, hogy ilyen hatással volt rád, és, hogy kíváncsivá tett. Ez volt a célom. Nagyon boldog vagyok, hogy tetszik az írásmódom és az eddigi cselekmény, sokat jelent nekem a véleményed.
      Köszönöm a feliratkozásod, a gyors és hosszú kommenteted és a lelkesedésed. Remélem a következő résszel sem okozok csalódást neked! :)

      Puszi,
      Dorothy L.

      Törlés
  2. Kedves Dorothy!

    Még nem volt szerencsém tőled történetet olvasni, mert a Tánc a világgal c. regényedre még nem igazán sikerült időt szakítanom, de mindenféleképpen elfogom azt is olvasni, hiszen sok jót hallottam felőle. Szóval így értelemszerűen én még csak novellákat, verseket olvashattam tőled, amik egyébként nekem nagyon tetszenek, van hozzá tehetséged ez kétségtelen.
    Nekem nagyon tetszett a Prológus! Meg volt benne a titokzatosság, ami felkelti az olvasók figyelmét és bennem is felkeltette azt a bizonyos lángot, mellesleg rettentően kíváncsi vagyok, hogy milyen lényekről van most szó. Nagyon várom már, hogy többet megtudjunk a szereplőkről és megismerjük a történetet lényegét is. További sok sikert kívánok a történethez, mert különleges!
    Igyekszem a továbbiakban is véleményt írni neked, mert eddig nem igazán tettem meg.

    Csók,
    Diana Brunwin

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Diana!

      Nagyon örülök, hogy a verseim és a novelláim megfogtak, köszönöm, hogy olvasol. Hálás vagyok a véleményedért, mert ösztönöz arra, hogy folytassam.
      Remélem a következő résszel sem okozok csalódást, melyet szombaton teszek közzé, ha minden jól megy.

      Puszi,
      Dorothy L.

      Törlés
  3. Drága Dorothy!
    Nagyon örülök, hogy megnyitottad ezt a blogot, ugyanis nyomon követem a verses/novellás blogod, és nagyon tehetségesnek tartalak. Ahogy Carlie is mondta az előbb, nagyon kevés ilyen előszóval találkozunk, igazán felkeltette az érdeklődésem. Na meg a fejléc, igazán titokzatos. Nagyon tetszik, ahogyan írsz, és amit írsz! Hűséges olvasód leszek, ha nem is mindig kommentelek, de követni fogom a blogodat!
    Ölel,
    Leona G.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Leona!
      Nagyon sokat jelent ez nekem, hihetetlenül jól esik egy olyan írótól ezt hallani, aki maga is tapasztalt és tehetséges!
      Örülök, hogy kíváncsivá tett téged, ez volt a célom, és úgy tűnik, hogy sikeresen el is értem!
      Remélem nem okozok neked csalódást és köszönöm a véleményed!:)

      Ölel,
      Dorothy L.

      Törlés
  4. Kedves Dorothy!
    Csak most találtam meg a blogodat és még csak a prológust olvastam , de egyszerűen fantasztikus! Meg ahogy fogalmazol! Nagyon tetszik , hogy egyáltalán nem sablonos a sztori. Én is írok... , de szerintem soha nem leszek olyan jó mint te. :) A designe-t is imádom. <3
    Puszil és ölel ,
    Kata T.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Kata!

      Hihetetlenül örülök, hogy tetszik a történet. Nagyon sokat jelent nekem, hogy írtál és szántál időt a blogra. Köszönöm szépen, hogy itt voltál!
      És semmi esetre se becsüld alá magad! ;)

      Puszil,
      Dorothy L.

      Törlés